Szokatlanul csendes a páncélszekrény-gyártással, biztonságtechnikával foglalkozó pécsi Strauss Metal Kft. gyártócsarnoka. A csönd nem azt jelzi, hogy nincs munka, ellenkezőleg: a koronavírus-járvány ideje alatt is folyamatosan gőzerővel termelt a vállalkozás. Most a nyári szabadságok idején kicsit lelassult a termelés, ám a cégtulajdonos-ügyvezető Strausz Jánost az üzemben egy új festőberendezés telepítése közben találjuk. Lelkesen meséli, hogy ennek segítségével a festőkapacitásuk hatékonysága a háromszorosára növekszik. Sikerének lényege valahol itt rejlik: a lelkesedésében, a fejlődésre való törekvésben, a folyamatos „üzemmódban” és az innovációban.
– A járvány kirobbanása idején számos megkezdett szerződéses munkánk volt, például banki páncélterem-építés és különböző alkatrészek gyártása. Mindezeket a széfjeink és más standard termékeink gyártása és vevőink kiszolgálása mellett végeztük. A járvány hónapjaiban nem állhattunk le, a megrendeléseket teljesíteni kellett, igaz, az általános megelőző járványügyi óvintézkedések, az újonnan bevezetett szabályaink nehezítették a munkavégzésünket. Nagy örömmel tölt el, hogy ilyen körülmények között is helyt tudtunk állni és kenyeret tudtunk adni a munkatársainknak – válaszolja Strausz János arra a kérdésre, hogy miként élték meg a Covid 19 hónapjait.
– Cégvezetőként miként lehet jól lemenedzselni az ilyen komoly és kiszámíthatatlan helyzeteket?
– Nézőpont kérdése, hogy miként közelítünk egy helyzethez. Amikor jött a pandémia, ami egy világot rengető nagy probléma, hirtelen azt sem tudtuk, hogy mi várható, nem ismertük, ismerjük a dimenzió mélységét.
Úgy is neki lehet állni, hogy itt a világvége, de úgy is, hogy mire van szükség ebben a helyzetben. Érkezett is a kérdés felénk, hogy „tudunk-e kézfertőtlenítő állványt gyártani. Mennyit? 2600 darabot. Két hét múlva kész lesz.” Ezt még több megrendelés követte, és egyfajta plusz ismertséget is hozott számunkra, hiszen ezáltal újabb csatornákba kerültünk bele. A világ mindig előre lép, minden egyes válság tisztítja a piacokat, azok maradnak fent, akik megfelelően tudnak alkalmazkodni minden helyzetben.
– Ahhoz, hogy a vállalkozás képes legyen ilyen termékeket gyártani, ahhoz készen kell állni: rendelkezni a megfelelő tudással, a technikai felszereltséggel, az emberállománnyal….
– Ezek egyszerű termékek, csak bátorság kellett és számolgatás, hogy miként fér bele a kapacitásunkba. Mérlegelni kell, hogy egy ilyen felkérés milyen fontossággal bír, hogyan tudunk átütemezni bizonyos elvállalt munkákat. Nyitottnak kell lenni a lehetőségekre, és mi ezekkel tudtunk élni. Egyszer az egyik alkalmazottam mondta, hogy „a saját szerencsémnek én vagyok a kovácsa”, azaz egyrészt alkalmazkodni kell a körülményekhez, a másrészt pedig, hogy úgy keverjük a vizet, hogy nekünk is jó legyen a folyása. A kisvállalkozások mindig futnak a vevő után, a nagyvállalkozások pedig irányítják a vevőt, és a kettő között helyezkedik el a kisvállalkozói innováció, amivel a vevői igények széleskörű kiszolgálásával alakíthatjuk piaci helyzetünket, szerepünket.
– Miként lehet az itt dolgozó munkatársait motiválni, hogy mindig a megfelelő minőségben és mennyiségben termeljenek?
– Az irányítás egyik kulcsszava a szuggesztió, véleményem szerint ez egy rendkívül fontos dolog. Egyrészt van az önszuggesztió: felkészítem magamat reggel 5 órakor, hogy fél hatkor dobjon ki az ágy. És van a csoportos szuggesztió, hogy eljuttassam az embereket oda, hogy ezt minden nap megtegyék és meg is akarják csinálni. Hitet kell adnom nekik, hogy azzal a technológiával, amivel rendelkezünk, megoldható a feladat, megfelelő minőségben, határidőre.
– Hol tanulta a többiekkel való együttműködést, a cég irányítását, a dolgok leegyszerűsítését, a motivációt?
– Gyerekkoromban így neveltek, folyamatosan voltak feladataim, amit igyekeztem pontosan és előrelátóan elvégezni. A munkának négy fázisa van, dolgozunk, ellenőrzünk, majd kiértékeljük és kijavítjuk az esetleges hibákat. Ezt a négy lépést kell folyamatosan alkalmazni az élet minden területén. Minden probléma nehézségek és egyben lehetőségek sorozata. Ha van probléma, akkor van rá megoldás is. A nehézségekre való fókuszálás ugyanúgy erőfeszítésbe kerül, mint a megoldás keresése, ezért én mindig inkább a megoldásokra koncentrálok és folyamatosan tanulok, tanulunk a kollégákkal ezekből, hogy együtt fejlődjünk a cég versenyképességének növekedése érdekében.
– Miért csinálja?
– Én minden újban lehetőséget látok, de ugyanilyen fontos számomra, hogy élvezzem is, amivel foglalkozom és érezzem: sikerem van.
Kis Tünde