Pécsről a Szigetvár felé vezető úton, szinte szembe a nagy áruházakkal figyelem felhívó, de nem hivalkodó felirat hirdeti, a modern épületben a Gangel Férfiszabóság működik.
– Már korábban is megfogalmazódott bennünk a feleségemmel együtt, hogy új helyre költözzünk a Ferencesek utcájából. Olyan helyet kerestünk, ahol parkolási lehetőség is van, meg olyan terek, ahol sok a fény és kényelmesen elférnek a munkatársaink – kezdi beszélgetésünket Gangel Benjamin, elegáns irodájában, amelynek polcain számos országból származó szakkönyvek mellett képzőművészeti albumok is helyet kaptak.
Mint mondja, annak idején szakmát szeretett volna tanulni, hogy minél hamarabb a saját lábára állhasson. Olyant keresett, aminek fontos eleme a kreativitás, ezért lett férfiszabó.
– A tanulóéveimet Pálfi Imrénél töltöttem – folytatja tovább. – Jó iskola volt a szabósága. Nagyon megtetszett, ahogy az ügyfeleivel foglalkozott, ahogy odafigyelt rájuk és ahogy a műhelyében dolgozók munkáját megszervezte, hogy minden öltöny időben, magas minőségben készüljön el.
Egy újabb jelentős állomása a szakmai életében a Pécsi Nemzeti Színházban eltöltött három esztendő, ahol Gyurász Ferenc volt a mestere, aki négy évtizeden át készítette az előadások jelmezeit. Ott nyílt lehetősége arra, hogy elsajátítsa a különleges és történelmi ruhák szabászatának, varrásának fortélyait.
– Különleges évek voltak ezek, tele rendkívüli feladatokkal, hiszen nem hétköznapi ruhákat varrhattam, ott jegyeztem el magam az egyenruha készítéssel – idézi fel ezeket az esztendőket. – Amikor megnyitottam a saját műhelyemet, akkor nemcsak öltönyöket kezdtem el varrni, hanem jelmezeket, hagyományőrző katonai és huszár egyenruhákat, népdalköröknek, néptánc együtteseknek viseleteket.
Negyedszázaddal ezelőtt 1995-ben nyitotta meg férfiszabóságát a Ferencesek utcájában, ahol 2010-től már két helyen folyt a munka. A híre szájhagyomány útján terjedt, egyre nőtt a megrendelői köre.
– Az első megrendelőim közül ma is többen nálam varratják az öltönyeiket – mondja hangjában nem kis büszkeséggel. – Ez annak is köszönhető, hogy gondos odafigyeléssel, minőségi anyagokból dolgozunk, addig nem kerül ki a kezünk alól egyetlen öltöny sem, ameddig az minden egyes részletében nem lesz tökéletes. A későbbiekben is nagy figyelmet fordítunk rájuk, igény szerint felújítjuk, rendbe tesszük őket. Már előfordult az is, hogy volt közöttük olyan, amit a szabóság megnyitásakor készítettünk. A tulajdonosa arra kért bennünket, hogy a méretére alakítsuk át.
Mint mondja számára mindig a legfontosabb az volt, hogy elégedettek legyenek azok, akik náluk varratják az öltönyeiket. Mindig megkérdezik, hogy milyen alkalomra készíttetik, milyen fazont szeretnének.
– A mi szakmánk nehéz fizikai munka, azonban a digitalizáció, a programozható varrógépek jelentős könnyítést jelentenek. A kézimunkának azonban ennek ellenére nálunk változatlanul nagy a szerepe – emeli ki. – Ahhoz, hogy valaki ezt a szakmát magas szinten tudja művelni, nemcsak kézügyességgel kell rendelkeznie, hanem képesnek kell lennie arra, hogy átlássa az egyes munkafolyamatokat, nyitott legyen az újdonságokra, szeressen emberekkel foglalkozni. Ez a szakma minden nap, újat és újat hoz, soha nem egyforma, minden megrendelő más és más, ahogy minden öltöny is. Másként kell egy esküvőre, egy munkába járáshoz viseltet, vagy akár egy ünnepi alkalomra készülőt megvarrni. A divat is folyamatosan változik, hol a kockás mintás anyagból készült a menő, máskor meg a kék szín uralja férfi divatot. Naprakésznek kell lenni. A leendő tanulóinknak is ezt a szemléletet igyekszünk majd átadni. Jó lenne, ha évente 10-20 tanulónk is lenne, akikkel együtt tudnánk gondolkodni. Piacképes tudást szeretnénk a kezükbe adni. Olyan csapatot szeretnénk felépíteni az évek alatt, akik nemcsak a kezükkel dolgoznak, de éltető elemük az alkotás.
Szalai Kornélia