A szakember-utánpótlás egyre nagyobb problémát okoz szinte minden egyes cég életében. A hosszúhetényi Götz és társai Kft. is hasonló gondokkal küzd. Annak érdekében, hogy erre megoldást találjanak az egyik alapító tagja lettek az Építőipari Technológiai Klaszternek, amelynek egyik legfontosabb célkitűzése az, hogy megoldást keressenek a szakképző intézményekkel a szakemberhiány megszüntetésére.
Nem egyszerű időpontot egyeztetnünk Götz Attilával, aki mint felelős műszaki vezető folyamatosan felügyeli, hogy az építkezéseiken minden rendben megy-e. Jelenleg éppen kettőn látja el ezt a feladatot.
– Több mint negyedszázaddal ezelőtt az édesapám a barátaival – akikkel külföldön dolgozott hosszú éveken át – a hazatérése után közösen hozta létre a céget, ami ma már családi vállalkozásként működik – kezdi beszélgetésünket.
Mint mondja, ő meg szinte belenőtt ebbe a szakmába. Gyerekként többször is elvitte az édesapja egy-egy építkezésre, amikor meg már elég idős volt hozzá, segédkezhetett is neki.
– Nem volt kérdés, hogy az általános iskola után építőipari szakközépiskolába megyek. Az érettségi után letettem a magasépítő technikus vizsgát is, majd a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Karán szereztem építészmérnök diplomát 2013-ban. A mesterszakot már munka mellett végeztem el. A szakmai és a nyári gyakorlataimat mind a cégünknél töltöttem, s már szinte tizenévesként részese voltam az ott folyó munkának – mondja.
Szólt arról is, hogy elsősorban magánházak generál-kivitelezésével foglalkoznak, az anyagbeszerzéstől kezdve az épület kulcsrakész átadásáig mindent ők végeznek. E mellett kisebb műhelyek, üzemi létesítmények megépítését is vállalják. Az eltelt több mint negyedszázad alatt folyamatosan bővítették a gépparkjukat, a lehetőségeikhez mérten lépést tartottak az építőipar gyors fejlődésével. Szinte bármilyen szakipari munkára van a cégnél szakemberük, amelyikhez nincs, alvállalkozókkal végeztetik el, akikkel már hosszú évek óta együtt dolgoznak. Nagy előnyt jelent az is, hogy felelős műszaki vezetőkként az édesapja és ő látja el az építkezéseken folyó munkák felügyeletét.
– A pandémia bennünket is érzékenyen érintett, az éves bevételünk a felére esett vissza – folytatja tovább. – A járvány kitörése előtt számos családi házra kértek tőlünk árajánlatot, a kitörését követően azonban több ügyfél is visszalépett a megrendeléstől. Közülük néhányan később kötöttek szerződést velünk. A zárlati idő alatt feléltük a tartalékaink egy részét. Nagy segítséget jelentett a veszteségeink mérséklésére az újraindítási támogatás. Jelenleg korábban nem látott mértékű a megrendelésünk, felpörgött az építőipar. Az építőanyagok nagymértékű drágulása azonban ismét komoly gondot okoz, szerencsénkre, amikor hirtelen megemelkedtek az árak, éppen olyan munkáink voltak, ahol a megrendelő hozta az építési anyagot, vagy beszerzésre kerültek már a nagyobb tételek.
A hosszúhetényi cég Baranya megyében elsősorban Pécs és környékén vállal munkákat. A megrendelőik leggyakrabban ajánlás útján keresik meg őket, szájhagyomány útján terjed a hírük.
– Jelenleg tizenketten dolgozunk a cégben. Az öt kőművesünk közül négyen már 50 év felettiek. Új szakmunkást 2016 óta nem tudtunk felvenni, idén először sikerült egyet, aki jelenleg ismerkedik a céggel, az elvárásainkkal. Szeretnénk bővülni, ezért is vágtunk bele ismét hosszú évek után a tanulóképzésbe. Az elmúlt tanévben egy kőműves tanulót fogadtunk, aki még a régi szakképzési rendszerben folytatja a tanulmányait. Idén újabb kettővel bővült a számuk, ők már az új duális rendszerben folytatják a tanulmányaikat – ad hangot annak, miért vállalkoztak arra, hogy tanulókat képezzenek.
Kitért arra is, hogy a tanulók kiválasztásában az iskolától is sok segítséget kaptak, ugyanis részt vehettek az év végi ágazati alapvizsgájukon, és gyakorlati órára is lehetőségük volt betekinteni. Az ott tapasztaltak alapján választhattak közülük.
– Ez egy olyan szakma, amit a gyakorlatban lehet igazán megtanulni, a szorgalmas munka mellett bizonyos készségekre is szüksége van egy jó szakembernek, mint a kézügyesség és a jó problémamegoldó képesség, hiszen minden épület egyedi. Az építkezéseken egy-két idősebb szakember mellé osztjuk be őket. A tanulók mentora pedig az édesapám, aki kőművesmester. Úgy 15 évvel ezelőtt már próbálkoztunk azzal, hogy az utánpótlásunk kinevelésére tanulók képzésbe fogunk. Sajnos akkor egyik tanuló sem maradt a cégünknél a vizsgáját követően, és a szakmában is csak egyikük helyezkedett el. Talán most nagyobb szerencsével járunk, a két új tanulónk közül az egyik nemcsak ügyes, de nagy valószínűséggel a szakmában is marad, mert szereti amit csinál és a családja is az építőiparban dolgozik – zárja beszélgetésünket.
Szalai Kornélia