Számos vállalkozás jött létre a rendszerváltás időszakában. Meg kellett tanulni vállalkozónak lenni, vállalkozóként gondolkodni, egy addig ismeretlen struktúrát felépíteni. Honnan tanultak az akkor önállósodók, miként menedzselték a saját vállalkozásukat? Rengeteget profitálhatunk ezekből a jó példákból. Persze, sokat változott azóta a világ, de a vállalkozói gondolkodásban vannak örök érvényű metódusok, amelyeket ma is érdemes megfontolni. Kállai Sándor, a Rokána Kft. ügyvezetője történetében is találunk ilyet.
– A rendszerváltás utáni időszak maga egy kihívás volt, hiszen kapitalizmust kellett építeni kapitalisták nélkül. Rengetegen akartak vállalkozóvá válni egy pillanat alatt. Több százezer vállalkozás indult, jelentős része kényszervállalkozásként. Nem volt pénz, a bank nem adott hitelt, ezért mindenki igyekezett a vevőivel finanszíroztatni. A 25–30%-os infláció gyakorlatilag 3-4 év alatt lenullázta a megtakarításokat. Ez volt a körbetartozások időszaka. A szocializmusban ahhoz voltunk szokva, hogy minden további nélkül oda lehet adni az árut hosszabb fizetési határidővel, mert nem fordult elő, hogy ne fizettek volna ki számlát. Így adtam én is 1991-ben 10 millió forintnyi árut egy vevőnek, aki viszont nem fizetett. Ez bődületes nagy pénz volt akkor. Nekünk viszont ki kellett fizetnünk az áru ellenértékét a szállítónknak, mivel jelentős ingatlanvagyonunk volt. A vagyoni fedezet miatt minden további nélkül fölszámolhatták volna a céget. Az állam tartotta a markát a 20%-os áfáért, állandó fenyegetettségben éltünk. Ez roppant nehéz helyzetet eredményezett. Ráadásul a bíróságokat annyira elhalmozták munkával, hogy nyolc-tíz hónapra tűzték ki a tárgyalásokat. Jogerős ítélet nélkül senkinek sem lehetett inkasszálni a számláját, de ennyi idő alatt könnyen lenullázták a számlájukat és eltűntek a nem fizetők.
– Mégis mit lehetett csinálni ebben a helyzetben?
– Tulajdonképpen semmit. Megjártam az üggyel a Legfelsőbb Bíróságot is, de az ítéletet öt hónap alatt sem tudták legépelni. Amíg nincs ítélet, nem tudjuk benyújtani a banknak az inkasszót sem. Ma már sokkal könnyebb boldogulni, pénzhez jutni is egyszerűbb, viszont szerintem sokkal kevesebb az igazi jó, eredeti, piacképes ötlet. Akkor, miután hiánygazdálkodásból indultunk, bármihez nyúlt az ember, abból pénzt lehetett csinálni. Vagy ha fölépítettünk egy céget, és az jól működött, akkor a piacszerzés miatt felvásárolta egy tőkeerős konkurens, ami adott esetben egy multi is lehetett.
– Hogyan lehetett felállni ebből a helyzetből és mégis miért maradt vállalkozó?
– Úgy lehet fölállni, hogy tudni kell, mit csinál az ember, és annak milyen perspektívája van. A költségeket radikálisan csökkenteni kellett. El kellett küldeni embereket, 64 munkatársból hirtelen 30 lett, a technológiai fejlesztéseket el kellett halasztani, ami később nyilván visszaütött. Nálam a szociális érzékenység is közrejátszott, mert harminc család megélhetéséről kellett felelősséggel gondoskodni. És hogy miért marad az ember vállalkozó? Ez is egy hivatás, de egyben kényszerpálya is. A győztes többször áll fel, mint ahányszor a vesztes próbálkozik! Egy időben több vállalkozást működtettem, egyszerre több vasat tartottam a tűzben, és ezek időnként kisegítették egymást.
– Amikor nem volt önök előtt semmiféle példa, hogyan lehetett megtanulni vállalkozónak lenni?
– Az embernek van valamilyen alapképzettsége, és a kamara nagyon sokféle képzést tartott, ami kiegészítette az alapismereteket. Azonkívül a kamara kiváló és szerteágazó kapcsolati rendszert is jelentett, nyitottak voltunk a jó módszerek átvételére. Mielőtt vállalkozó lettem, egy budapesti számítástechnikai cég dél-dunántúli kirendeltségét vezettem, így rengeteg ipari szövetkezetnél dolgoztunk. Sokféle technológiát megismertem, számos céggel kerültem kapcsolatba. Minden egyes vállalatnál volt valami, amit jól csináltak, így ezek között nagyon sok üzletet hoztunk össze. Vezetőként is volt előzménye a vállalkozásnak, ezért ilyen szempontból is volt mire építeni.
– Hogyan döntötte el, hogy a több vállalkozásból mivel érdemes komolyabban foglalkozni?
– Mindig csapatban dolgoztam, a munkatársaim véleménye meghatározó volt. Azonkívül folyamatosan figyelni kell a piaci trendeket. A nyomdai vállalkozásomban például a számítógép, a digitalizáció megjelenése teljesen átalakította a nyomtatási piacot. Dönteni kellett arról, hogy milyen irányba fejlesszünk. Ez jelenti minden vállalkozásban a legnagyobb kihívást.
Kis Tünde