„Egyedül nem megy”

Négy ciklusban volt a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara elnöke dr. Kéri István, aki testközelből figyelte a vállalkozások működését. Mitől lett sikeres az egyik és mitől kevésbé a másik, mire van szükség a sikeres vállalkozáshoz? – tettük fel a kérdést a kamara tiszteletbeli elnökének, akivel a hálózatosodás, a kapcsolódás előnyeiről is beszélgettünk.

– Egy vállalkozó számára vannak olyan tényezők, amelyek alapvetőek a vállalkozás tartós életképességének fenntartásához. Ilyenek pl. az önismeret, a rugalmasság, az elhivatottság, a kooperativitás, az információszervezés, a változásmenedzselés, és az, hogy el tudja dönteni: a folyamatok mely szakaszában legyen tanuló és melyikben tanító. A külső hatások egyre összetettebbek, és azt a dalból is tudjuk, hogy „egyedül nem megy”.

– Ön a munkássága alatt többször hangsúlyozta a tudásalapú gazdaság kiépítésének fontosságát. Hogy látja, ebben megtalálták-e helyüket a vállalkozások?

– Négy, egymástól szakmailag is távol álló munkahelyem volt. Dolgoztam nagyvállalatoknál és államigazgatásban is. Mindig a váltások után kellett megszerezni az elméleti alapokat, így nem véletlen, hogy életem során 32 évet töltöttem vizsgaköteles oktatásban. 1982-ben kerültem a Magyar Kereskedelmi Kamarához regionális titkári funkcióba. Négy ciklusban voltam a PBKIK elnöke.  A terület- és a gazdaságfejlesztés feladatai helyi, regionális szinten később kiegészültek országos hatáskörrel az MKIK nemzeti fejlesztési ügyekért felelős alelnöki funkcióból eredően. A kkv-szektor működése innentől makrószintű vizsgálatok tárgyává vált. Amikor 1999-ben hozzájuthattunk regionális adatokhoz, akkor teljes körű gazdasági elemzéssel segítettük a vállalkozók eligazodását, az EU-csatlakozás előkészítését. A következő 10 év adatait már maga a cím is minősíti: „HONNAN? UGYANODA!”

Vállalkozni már a nyolcvanas évektől lehetett nálunk. A rendszerváltás csak rövid ideig keltette azt az érzetet, hogy jön a piacgazdaság és kiteljesedhetnek az egyéni kreativitások, a magántulajdon működtethetőségének ösztönző ereje. Ehelyett az ambiciózus vállalkozókat „cunamiként” söpörte el a privatizáció kontraszelekciós hatása, majd a külföldi tőkepiac felforgató tevékenysége. Úgy tűnt, mintha az államszocializmust az államkapitalizmus váltotta volna fel. Ennek tudatromboló hatása évekre visszavetette a szerves fejlődésbe vetett hitet. Csak a rövidtávú ügyeskedésben bízhattak. A kkv-k az üzleti kapcsolataikat nem a környezetükkel, hanem az ország másik felében lévőkkel fejlesztették. Kialakult egy érdekes értéklánc: nálunk az alvállalkozók alvállalkozói alvállalkoznak. A mértékadók gyakorlatából fakad a mértéktartók szemlélete.

– A PBKIK számos lehetőséget kínált/kínál az üzleti kapcsolatépítésre, a hálózatosodásra, elég csak a klaszterek szervezésére gondolni. A vállalkozások jelentős része még ma is a magányos harcos útját járja. Milyen előnyei vannak a közösséghez való kapcsolódásnak?

– Miután a megye elvesztette nagyvállalatait, kiteljesedett a globalizáció mint a gondolkodás forradalma. Itt nincs egyéni, csak csapatverseny. Jelmondatunk lett: előbb változz, és csak utána változtass. Ennek a kamarai törvénymódosítások, az infokommunikáció felpörgése, a forráshoz jutás nehézségei, a pragmatikus tudástranszfer megteremtése, az innovációs nyomás, a kényszervállalkozások sokasága voltak az indokai. Hogy segíteni tudjunk, üzleti szemléletű kamarát kellett szervezni, projektköltségvetéssel, ami többfajta innovációt elindított. Az innovációhoz egymástól gyökeresen eltérő gondolatok találkozása kell. Ezzel kezdődött a klaszterek szervezése, amelyek közül többen nemzetközi minősítést szereztek. Öt év után 19 klaszter alakult, 718 vállalkozással, 230 md Ft összárbevétellel.

Mi a nagy vállalatok hiánya miatt a hálózatszerű működést próbáltuk meg, mivel ez stabilizál és a hierarchia tekintélye, valamint az éles piaci verseny közé helyezi a tagokat. A kkv-k külpiacra juttatásához előbb kamaránkat kellett ismertté tenni Brüsszelben. A tudásalapú gazdaság gőzerővel halad, csak a költségei még jobban differenciálják a vállalkozásokat. A hosszú távú sikerek megalapozója a szellemi tőke, amit folyamatosan meg kell újítani. A szükséges szellemi kapacitás tartós tulajdonlását kevés gazdasági társaság engedheti meg magának. Nem csekély jogdíjak mellett lehet kapcsolódni az üzletszerzés lassan nélkülözhetetlen formájához. A szellemi és a vállalkozói tőke helyi kapcsolata minimális, inkább a távolabbiak a jellemzők. A kamara közösségéhez tartozás időtálló. Emellett számtalan civil szervezetet hoznak létre vállalkozásaink, amelyek különböző szintű kohézióerősítő elemekként jelennek meg. Ez is bizonyítja, hogy a munka eredménye nem mindig ott látható, ahová terveztük.

K.T.