Sportiskolába járt, édesanyja kollégája, id. Dárdai Pál vitte le a futballpályára, ez az élmény aztán egész életére meghatározó lett. Teszárik Zoltán, a széles körű irodai adminisztrációs, Help Desk szolgáltatásokat és ügyfélszolgálati tevékenységet nyújtó Anderson Group Hungary Kft. ügyvezetője gyerekkorától versenyszerűen sportolt, külföldön is focizott hat évig, NB III-as bajnokságban 38 éves korában rúgta az utolsó gólt. Mint mondja, lételeme a mozgás, ha két hétig nincs rá módja, rossz lesz a közérzete.
– A sport abban is nagy segítség, amikor cégvezetőként a sok stressz, a pszichés nyomás miatt szinte felrobban az ember feje, de ha elmegyek focizni vagy futni, esetleg más sportot űzni, minden kitisztul és elsimul, így pihentető lesz az alvásom is. No és az sem utolsó szempont, hogy a rám nehezedő feszültséget nem a családon vezetem le – foglalja össze mosolyogva Teszárik Zoltán. – A mai napig heti kétszer vagy háromszor focizom a PMFC öregfiúk csapatában nagypályán, de a kispályás csapattal is összejárunk, tehát a heti kettő-három-négy edzésem most is megvan.
– Ma is a kihívás, a nyerni vágyás hajtja vagy pedig inkább a mozgás öröme?
– Aki versenyző volt, annak minden meccs kihívás, de természetesen ma már inkább a mozgás öröme miatt megyek. Játszunk a PMFC öregfiúk nagypályás bajnokságban, mindig azért küzdünk, mert szeretnénk megnyerni a bajnokságot. A kihívás és a játék öröme mellett talán a legfontosabb a társaság, az öltözőben ugyanolyan kiváló a hangulat, mint 16 évesen. Ugyanúgy megvan a vidámság, a barátság, a poénkodás, meccs után az az egy óra, amíg az öltözőben beszélgetünk, rengeteget számít az ember lelkének. Mindenki felszabadult, attól függetlenül, hogy egyébként mennyire komoly ember máshol.
– Ezek szerint egy állandó csapattal focizik?
– A kispályás csapatunknak 15 éve vagyok a tagja, a nagypályás csapatban pedig olyanokkal focizom, akikkel 10-15-20 éve már játszottunk egy csapatban. A csapatsportok, mint a foci vagy a kosárlabda, Magyarországon olyanok, mint az USA-ban a tenisz meg a golf. Kiváló terep a kapcsolatépítésre, az egyik cégemben az üzlettársammal, egyben jó barátommal, akivel roppant sikeres projekteket csinálunk, kispályás focin találkoztam először. Ráadásul az ellenfél csapatában játszott, engem fogott, utáltam ellene játszani, mert jó focista, így nagyokat harcoltunk. Aztán átjött a mi csapatunkba, összebarátkoztunk, kiderült, hogy vannak közös üzleti lehetőségeink, így már évek óta együtt dolgozunk. A baráti mellett rengeteg üzleti kapcsolat épül a focis barátságokból.
– Mire tanította meg a sport? Elmesélte nekem, hogy ha két percet késtek az edzésről, már nem is kellett átöltözni, így örökre megtanulták a pontosságot.
– Igen, emellett a kitartásra is ránevelt, hogy meg kell dolgozni a sikerért, de ha az ember eleget dolgozik, akkor annak meglesz a gyümölcse. A fiaimnak is mindig mondom, hogy a sportban a legnehezebb a szürke hétköznapok, egy esős kedden ugyanúgy kell edzeni, mint amikor süt a nap. Ugyanez igaz a munkára is, amikor nincs kedve dolgozni az embernek, akkor is meg kell csinálni, mert csak akkor lesz eredmény. És ebből következik a versenyszellem, aki sportolt, az sokkal jobb versenyzővé válik az üzleti életben. Ez azt is jelenti, hogy nemcsak a profitért, hanem az örömért is élvezi az ember a győzelmet, kudarc esetén pedig sokkal hamarabb képes talpra állni. Amikor munkavállalókat interjúztatok, nagy előnyt jelent, ha valaki sportolt, főleg ha magasabb szinten, mert tudom, hogy szorgalmas, kitartó lesz, megvan benne a versenyszellem, jól tud működni csapatban – ezek a tulajdonságok a munkában is óriási előnyt jelentenek.
– Említette a fiait, akik szintén sportolnak.
– Három fiam van, egy focizik, kettő kosárlabdázik. Sportos családban automatikusan átöröklődik a sport szeretete, ha látják, hogy apa szombat reggel vagy délután megy focizni, a jönnek vele, és ők is kedvet kapnak. Az, hogy rendszeresen sportolnak, megnöveli a terhelhetőségüket is, az edzések miatt jól kell tudniuk beosztani az idejüket és az erejüket. A délutáni edzés után este 7-8 óra körül érnek haza éhesen és fáradtan, majd a vacsora után ülnek le tanulni. Ugyanazt a tanulmányi szintet kell egy sportoló gyereknek is hoznia az iskolában, mint a nem sportolóknak, és általában hozzák is. Ha így végigcsinál öt-nyolc-tíz évet egy gyerek, az óriási előny lesz számára, amikor kilép az életbe. Nem beszélve arról, hogy a rendszeresen mozgók alig vagy egyáltalán nem betegek és könnyen megtanulnak beilleszkedni új környezetükbe, amikor például csapatot váltanak. Ez az életben óriási előny, nekem soha nem jelentett gondot, amikor be kellett mennem tizenöt új ember közé, hiszen az öltözőben is ugyanez volt a helyzet. Ezért az üzlet és a sport erősen összefüggnek. Aki sportol, az a munkában, az üzleti életben biztos, hogy könnyebben boldogul és sikeresebb lesz.
Kis Tünde