A sport mindig is Papp Judit életének része volt, gyerekkora óta mozog rendszeresen, és már több sportágat is kipróbált. A cipőgyártással foglalkozó szigetvári Manifaktor Kft. ügyvezetője, a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara alelnöke annak idején az atlétikának szentelte a legtöbb időt, de belekóstolt a vívásba, a tájfutásba és a teniszbe – ezeket a mozgásformákat a kedvencei közé sorolja. Ma, ha ideje engedi, kerékpározik, és annak ellenére, hogy igen elfoglalt, mindig megtalálja az aktív kikapcsolódás módját.
– Az atlétika magányos sportág, a rajtkőnél az ember csak magára számíthat. Azt hiszem, ez mindörökre belém ivódott. Igaz, manapság már szívesebben kerékpározom társaságban, többnyire a párommal kerekezek, egyedül ritkán indulok el. Legkedveltebb útvonalunk a Balaton körül van, olykor több napra is elindulunk. Soha nem gondoltam volna, hogy nő létemre három napi holmim el fog férni egy csomagtartóra szerelhető kistáskában. A sportolás mellett nagy öröm a táj szépsége, a növények illata, a Balatonpart sokszínűsége. Igazi szabadságérzet egy ilyen túra.
– Versenyző típus avagy csak önmaga örömére mozog?
– Ha valaki gyermekkorában rendszeresen sportolt, az versenyző típus marad felnőtt korára is. Nehéz is volt felnőttként áttérni a kedvtelésből űzött sportolásra. Életem során számos versenyen elindultam, kimagasló eredményekről azonban nem tudok beszámolni. Talán hiányzott hozzá az önbizalmam és iskolás koromban a tanulás miatt az időm sem engedte, hogy kimaxoljam a felkészüléseket. De nincs bennem hiányérzet az elmaradt dobogós helyek miatt. Manapság a sport már csak öröm, a versenyszellem olykor csak a teniszpályán éled fel bennem.
– Mit tanult meg a sportolás által, ami az élete más területére, pl. a munkájára is kihat?
– A sport nagyon fontos az ember életében. Rendszerre, önfegyelemre, kitartásra, versenyszellemre tanított. Gyermekkoromban e tevékenység egészségtudatos oldala nem volt ennyire hangsúlyos, mint manapság. Edzésre jártunk, egészségesek voltunk és könnyebben ugrottuk át az élet akadályait. Napjainkban a sport kikapcsolódást jelent számomra, és jellemzően a szabad levegőn űzhető sportágakat választom. Ezért is kedvencem a biciklizés.
A versenysportban, az egyéni sportban azt tanultam meg, hogy csak magamra számíthatok. Sajnos kevésbé van meg bennem a csapatjátékos szellem, ennek olykor érzem is a hiányát. Viszont jól meg tudok birkózni a saját magam dilemmáival, aktív mozgás közben könnyebben és célravezetőbben találom meg egy-egy kérdésre vagy helyzetre a megoldást. A hosszú tekerés tökéletes egy kis meditálásra.
– Miként egyeztethető össze a munka és a sport, hogyan tud időt szakítani rá? Van esetleg erre valamilyen jó módszere?
– Sajnos mint a legtöbb vezető esetében, ez számomra sem egyszerű, a munka sok időt elrabol a hétköznapokból. Régebben szigorúbb napirenddel éltem, ezen idővel sikerült lazítanom, ha van egy kis szabadidőm, akkor igyekszem azt tenni, ami jólesik. Jó időben ez legtöbbször bringázást vagy túrázást jelent. Rugalmasabb lettem, indulok, ha felszabadul egy hétvége. Sajnos a hétköznap délutánok rövidek, olykor több napos utazással telnek. Ekkor a sportra szinte soha nem jut idő.
– Miként támogatja az üzlet- és kapcsolatépítést a sport? Volt már esetleg ilyen tapasztalata?
– Ahogy említettem, hiányzik belőlem a csapatjátékos attitűd, de más közösségekben látom, hogy üzlet- és kapcsolatépítő lehet egy közös kajakozás, teniszezés vagy más sportok űzése. Viszont a Manifaktornál azt tapasztalom, hogy a munkatársaim körében igen népszerű a bringatúra. A kollégáim rendszeresen szerveznek ilyen alkalmakat, amikor együtt pattannak nyeregbe és szereznek emlékezetes közösségi élményeket. Igen, a sport remek közösségszervező időtöltés is lehet.
K.T.