Európa-hírű vállalkozást fejlesztett az elmúlt négy évtizedben Hirth Ferenc Pécsett. A KONTAKT-Elektro Kft. elődje GMK-ként jött létre az 1980-as évek elején, hat merész fiatal szakember – ahogy Hirth Ferenc fogalmaz – többet akart elérni, mint az átlag. Ezért az első adandó alkalommal léptek. A döntés helyessége aztán hamar bebizonyosodott, a tanulságokkal teli vállalkozói út tapasztalatairól kérdeztük a cégvezetőt.
– Mivel jó szakmánk volt, arra gondoltunk, hogy a GMK megalapításával egy kicsit ki tudunk emelkedni a nagy átlagból. Óriási szabadságot adott számunkra, hogy vállalkozók lettünk. Persze a szocializmus idején igen nagy bátorság kellett hozzá, hogy fejest ugorjunk a vállalkozói létbe. Tőkénk nem volt, munkalehetőségek ugyan látszottak, de elég nagy volt a kockázat. Úgy vélekedtünk, hogy ha bele is vágunk, nagyot nem bukhatunk, mert ha bukunk, legfeljebb visszamegyünk dolgozni az állami vállalathoz. De igyekeztünk nem megbukni.
– Mitől volt másabb a vállalkozói lét, mint az alkalmazotti?
– Mindent saját felelősségre csináltunk, és mindenért mi feleltünk. Viszont nem 8 órát kellett dolgozni, ezt nagyon jól tudtuk. Meg kellett teremteni a feltételeket a munkához: szerszámokat, gépeket kellett vásárolni, létrehozni egy telephelyet… Egy garázsból indultunk, de tudtuk, hogy ez egy átmeneti állapot. No és nyilvánvalóan többet is akartunk keresni. A kezdetektől tudatosan mentünk előre, tervszerűen fejlődtünk, tudtuk, hogy a bevételünk nagy részét be kell fektetnünk, sőt a családjainkat is el kell tartani.
– És hogyan tanulták meg, hogy miként kell vállalkozni, vagy hogy mire érdemes figyelni?
– Nagyon sok buktató volt és sok mindent a saját bőrünkön tapasztaltunk meg. Kezdetben hatan voltunk, hat különböző ember más érdekekkel, ezért voltak kisebb-nagyobb viták, de ez nem volt veszélyes. Az már inkább, hogy az idő tájt nem volt még egyértelmű a szabályozás, ezért is tudtak megbüntetni bennünket. Óvatosan mentünk előre, tanultunk, informálódtunk, megnéztük, hogy külföldön hogyan működik egy vállalkozás. Böngésztük a Magyar Közlönyt, megkerestük, milyen törvények vonatkoznak ránk, azokat természetesen végig is olvastuk. Kezdetben ez sok időt elvitt.
– Mitől jó vállalkozó egy vállalkozó?
– Szerintem mindenkinek uralnia kell a saját vállalkozói piacát, az a legfontosabb, hogy a piacon egy nagyon jó pozíciót tudjon elérni. Egy vállalkozást folyamatosan fejleszteni kell, ezzel nem lehet leállni. Mindig keresni kell azokat a lehetőségeket, hogy hol tudunk fejlődni, tanulni, hol tudunk jobbak lenni, mint a versenytársak. Egy vállalkozás vezetésénél a legfontosabb a józan paraszti ész, hogy ennek használatával gondoljunk át minden folyamatot, és vonjunk le következtetéseket. A tankönyvek ugyanis nem mindenre adnak útmutatást, hogy bizonyos krízishelyzetekben mit kell lépni.
– Mi volt ennek a 30-40 éves vállalkozói létnek a tanulsága az ön számára?
– Az ember életében a legfontosabb a család. Nagyon nehéz megtalálni azt az egészséges harmóniát a vállalkozás és a család között, hogy mire mennyi időt fordítunk, mit hogyan kezelünk, de a családra elég időt kell hagyni. Ha a vállalkozás fejlődését tekintem, ahol fokozatosan emelkedik a létszám, ahhoz, hogy megfelelő képzettségű embereket tudjunk beállítani a csapatba, nagyon sokat kell foglalkozni velük. Ez kulcskérdés.
A buktatókra is fel kell készülni, egy vállalkozás életében mindig vannak mély völgyek, ezért folyamatos készültségben kell lenni, és a balsikerekből is lehet tanulni. A gazdálkodást tekintve érdemes tartalékot képezni, a pandémia idején minket az tartott meg, hogy egy igen jelentős tartalékkal rendelkeztünk. Örökzöld téma, hogy egy vállalkozónak nem arra kell vállalkoznia, hogy villámgyorsan gazdag lesz, sokkal inkább a jövőbe kell befektetnie és fel kell készülnie a növekedésre.
– Hogy lehet úgy egyensúlyt tartani, hogy az ember a szakmájában is és a vállalat irányításában is előrébb tudjon menni?
– Ahogy fejlődik a vállalat, egy vezetőnek annál kevesebb ideje lesz szakmai dolgokkal foglalkozni, akkor neki az irányításra kell tennie a fókuszt és maga helyett be kell állítania jó szakembereket. Én mindig arra törekedtem, hogy lehetőleg nálamnál magasabb szakmai tudású embereket hozzak be a csapatba. A tudás az egy csapatmunka, egy vállalat legnagyobb értéke a jól képzett munkatársak összessége.
– Hogyan adja át mindezt a tudást a következő generációnak, a gyerekeinek, akik a cég irányításában is aktívan részt vesznek?
– Úgy, hogy évekig együtt vezettük a céget. Nyesegettem a vadhajtásokat, még külföldre is kiküldtem őket tapasztalatot szerezni. Egyszer Olivér azt mondta, hogy „apa, légy szíves, hagyjál engem is hibázni”! Igen, hagyni kell hibázni az embert, mert abból tanul. Egy-két kisebb hiba még nem katasztrófa.
K.T.