Az utánpótlás nevelés jelentheti a jelenleg egyre nagyobb teret hódító szakemberhiányra a megoldást. Ma már az egykor sláger szakmáknak számítók is hasonló cipőben járnak. Manapság nem könnyű jó fodrászt sem találni. Alexity Lilian fodrászmester már hosszú évek óta foglalkozik tanulókkal. Keze alól számos, ma már mestercímmel büszkélkedő fodrász került ki.
– Az elmúlt években ismét változott a szakképzési rendszer, most jó irányba – kezdi beszélgetésünket. – Azonban most is sok kihívás elé állítja a tanulókkal foglalkozó cégeket, főleg a képzés gyakorlati része. A fodrász szakma érettségihez kötött, így az érettségi után egyre többen (akik nem szeretnének a felsőoktatásban tanulni, vagy szeretnének előtte egy szakmát is megszerezni) érkeznek a szépészet ágazatba. Sajnos azt is tapasztaljuk, hogy sokan csak azért választják ezt a területet, mert nem vették fel az egyetemre, érezhető a szülői nyomás is, hogy legyen egy szakma is a fiatal kezében, így jelentős a lemorzsolódás, a szakma elhagyása, vagy a végzést követően újra megpróbálják az egyetemet, szakmát váltanak.
Kitért arra is, hogy jobb lenne, ha nem csak fél év után kerülnének ki a tanulók a gyakorlati helyre. Jobb lenne, ha ki tudna alakulni az a fajta egészséges ritmus, hogy egyik héten az iskolában, a másikon a gyakorlati helyen vannak. Nagyon nehéz pótolni azt az első négy hónapot, a képzési idő két évében ez jelentős kiesést jelent.
Ahhoz pedig, hogy igazán jól megtanulják a szakmát, a végzést követően önállóan tudjanak dolgozni, még egy évet – ha mód van rá a képzőhelyen – el kellene tölteniük, de legalább egy fodrászüzletben, mint alkalmazott.
Mint mondja, neki szerencséje volt még eddig, mindig olyan tanulói voltak, akik meg akarták tanulni a szakmát. Szívesen vettek részt az iskolai és országos versenyeken, ahol mindig ott voltak a legjobbak között. Arra különösen büszke, hogy a leendő tanulói személyesen őt kérik fel, hogy vállalja el őket, de nem egyszer a szakképző iskola keresi meg, hogy vegyen át tanulót más képzőhelytől.
– Mindig sikerült szót értenem a nehezebben tanuló, különleges bánásmódot igénylő fiatalokkal is, nem egy közülük mire befejeződött a két év nemcsak megszerette, de igazán jó fodrásszá is vált – mondja hangjában nem kis büszkeséggel. – A magam részéről ugyanis nagyon fontosnak tartom, hogy ne előítéletesen forduljak feléjük, hanem partnerként kezeljem őket. Ha így viszonyul az ember hozzájuk, csodákat lehet velük tenni. Az én tanulóim közül sokan a szakmában maradtak, a mostaniak közül is mindenki megtalálta a helyét a szakmán belül a munkaerőpiacon. A korábban végzettek közül négyből három ma is fodrászként dolgozik.
Mint mondja a volt tanulói jelentős részével tartja a kapcsolatot, a végzést követően mindig felajánlja a lehetőséget, hogy segít nekik, ha elakadnak valahol. Sokan élnek is vele. Sőt már az is előfordult, hogy az egyiknek a menyasszonyi frizuráját ő készítette el.
Annak a véleményének is hangot adott, hogy szükség lenne egy olyan gyakorlati helyek feletti képzőhelyre, ahol a legújabb eljárásokkal, anyagokkal, trendekkel is megismerkedhetnének még a leendő fodrászok a tanuló évek alatt. Ezzel kialakulhatna bennük az az igény, hogy folyamatosan képezzék magukat, részt vegyenek a nagy fodrászcikk-gyártó cégek által szervezett szakmai napokon, továbbképzéseken, speciális tanfolyamokon, amelyeken az általuk kifejlesztett új anyagokkal, eljárásokkal ismerkedhetnének meg.
– Az én tanulóim különleges helyzetben vannak, hiszen a fiam, aki férfi fodrászatokat üzemeltet, nemcsak a női, de a férfi fodrászat alapfogásaival is megismerteti őket a pécsi és a mohácsi szalonjában is. Nemrégiben egy új üzletet nyitottam, a Mária utcai szalon helyett. Jóval nagyobb, tágasabb mint a régi és ott egy ötven négyzetméteres tanműhelyt is sikerült kialakítanom – zárja beszélgetésünket.
Sz.K.