Korábban már több extrémebb sportot is űzött Vásárhelyi Balázs, a tervezéssel, -kivitelezéssel, ingatlan-szakértésekkel foglalkozó Pannonhome cégcsoport tulajdonosa, de nehezen tudta összeegyeztetni azokat a családi és üzleti életével. Az elmúlt években sokat futott, ám azt unalmasnak találta, szeretett volna valami újba belevágni, ami egy kis adrenalint ad számára. Néhány éve már kikacsintott a siklóernyőzés felé, ezért 2021 nyarán vett egy nagy lélegzetet és megkeresett egy edzőt. Akkor még nem tudta, hogy mekkora szerelem lesz ez a sport, és azt sem, hogy e tevékenység sem kíméli a szabadidejét, ráadásul totálisan ki van szolgáltatva az időjárásnak is.
– Fizikálisan nem jelent különösebb kihívást számomra a siklóernyőzés, a hátam mögött lévő több tízévnyi sport biztosítja hozzá az erőnlétet. Habár siklóernyős pályafutásom elején előfordult, hogy egy nap egymás után háromszor megmásztam a Szársomlyót, hogy gyakorolhassam a startot és a lecsúszást. Ez kb. 300 m szintkülönbséget jelent és kb. 15 kg a teljes felszerelés, amit természetesen viszünk magunkkal a hátunkon. Ezt a teljesítményt azért megéreztem a combomban. Talán a mentális felkészülés ebben az esetben is nehezebb és fontosabb a fizikainál.
– Mit ad önnek ez a tevékenység?
– Hadd idézzem Leonardo da Vincit: „Ha egyszer megízlelted a repülést, utána úgy fogsz járni a földön, hogy szemed az eget fürkészi, mert ott voltál fent és oda vágysz vissza.” Valahogy így vagyok én is a siklóernyőzéssel. A mentális felkészülés jegyében elengedhetetlen, hogy teljesen ki tudjam kapcsolni az üzleti élettel összefüggő gondolatokat, ez garantálja, hogy az adott nap sikeres legyen. A siklóernyőzés annyira összetett tevékenység, hogy kezdőként hatványozottabban igaz: ha aznap nem tudsz mentálisan felkészülni és mindent kikapcsolni, akkor vagy fel se menj vagy ne számíts nagy repülésre. A start előtti óráktól a leszállásig maximális figyelmet kell fordítani a sportra, még a telefont is kikapcsolni, és csak a repülésre figyelni. Ez a sport amellett, hogy megmozgat és kikapcsol, összpontosításra tanít. Amióta ernyőzöm, azt veszem észre, hogy az a heti egy nap, amit erre fordítok, nem hiányzik az üzleti életemből, mert ugyanazt a munkát sokkal hatékonyabban el tudom végezni. A családtól pedig minimálisan veszem el az időt, hiszen a repülés nagyjából délelőttől napnyugtáig tart. Kivéve, ha külföldi túrákra megyünk, vagy épp a hétvégére esik a meteorológia kegyessége.
Ezt a gyönyörű sportot szabadban űzzük, jó a levegő, jó a társaság. Emellett egy újabb kihívás önmagam számára, hogy a kezdő szinttől eljussak a profik közé, hogy napról napra több időt tudjak a levegőben maradni, hogy egyre messzebb tudjak repülni. Mindig új és új célok vannak előttem, pedig voltak hetek, amikor csak a kudarcokkal szembesültem. De a kitartás és a „soha nem adom fel” hozzáállás itt is meghozta a gyümölcsét.
– Mit tanult meg önmagáról a siklóernyőzés által, ami az élete más területére is kihat?
– Rákényszerített a racionálisabb életre, a jobban megszervezett napokra, hogy minden beleférjen, ami eddig. Emellett fejleszti az összpontosító képességemet. Mivel ebben sportban minden döntés az enyém, senki sem tud segíteni a levegőben, mindent nekem kell megoldanom, ott, akkor, azonnal, néha néhány másodperc alatt, akár órákon át. Ha rosszul döntök, azt azonnal megbosszulja ez a sport. Jobb esetben, ha aznapra egy több órás repülést tervezek, de nem a megfelelő pillanatban startolok, lehet, hogy csak egy 5 perces lecsúszás lesz belőle. Sokszor repülünk 1000, 2000 méter magasan, ahol elő-előfordul (szerencsére) olyan légköri jelenség, amikor 3–6 m/s sebességgel hol süllyedünk, hol emelkedünk, ezt azonnal le kell reagálni, mert hát mégiscsak egy „zacskó” van a fejünk felett. Tehát elképesztő módon fejleszti az összpontosító képességet, a koncentrálást.
– Ez magányos vagy csoportosan végezhető sporttevékenység?
– Alapszabály, hogy egyedül nem repülünk, hogy ha bármi baj történik, és nem kell feltétlen nagy dolgokra gondolni, mindig legyen ott valaki, aki el tud kezdeni intézkedni. De azért jellemzően ez egyedüli sport. Fent, a magasban csak én vagyok.
– Az ilyen különleges sporttevékenységnek van-e hatása az üzleti kapcsolatok építésére, hogyan támogatja az üzletember-énjét?
– Alapvetően éppen annyi jelentősége lehet, mint minden újdonságnak, hogy új embereket ismerünk meg, új kapcsolatok születnek. De mint említettem, az összpontosítás miatt inkább elfelejtem a munkát ezeken a napokon. A kapcsolatépítés a repülésen kívüli időre marad.
K.T.