Melegh Andrea az Enterprise Europe Network követe a Dél-dunántúli régióban. A hálózat szolgáltatásainak sokféleségét hivatott a saját vállalkozói tevékenysége során használni és népszerűsíteni. Ez a feladat részéről nagyfokú nyitottságot igényel, ami értelemszerűen sok esetben együtt jár a komfortzónából való kilépéssel, amihez időnként nagy bátorság is kell.
Most jött vissza az Egyesült Arab Emírségekből – ez egy hazai kisvállalkozó részére elég távoli lehetőségnek tűnik.
Teljesen ismeretlen terep volt számomra a Közel-Kelet és ráadásul alig pár hetünk volt felkészülni az utazásra és kiállításra, nagyon hirtelen történt minden. Idén huszadik alkalommal rendezték meg Sardzsa emírségben az „Örökség és Kreativitás” fesztivált. Magyarország először vett részt a rendezvényen Sheikh Dr. Sultan Bin Mohammed AlQasimi és Dr. Abdulaziz Al Musallam meghívására, ahol az országunk volt a díszvendég. Tóth László külgazdasági tanácsadó évtizedek óta a térségben él és rendkívül kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezik, rajta keresztül érkezett a felkérés. A mintegy hatvan magyar – köztük számos baranyai – kiállító és fellépő számára ez a 21 napig tartó rendezvénysorozat rendkívüli bemutatkozási lehetőséget biztosított, hogy megmutassuk a helyi és nemzetközi közönségnek hazánk gazdag kultúráját. Az eseményt Sardzsa emírség 12 városában rendezték meg, 42 ország részvételével. A meghívó fél állta az összes költségünket – az utazást, a szállást, étkezést, standot, kiadványt – nekünk a kiemelkedő színvonalú tartalom biztosítása volt a feladatunk.
Egy pécsi kisvállalkozó, hogy talál ilyen bemutatkozási lehetőséget?
Nos, ez esetben a lehetőség talált meg engem és nem fordítva. 2012 óta veszek részt a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Enterprise Europe Network irodája által szervezett tréningeken, nemzetközi üzletember találkozókon, üzleti rendezvényeken, amik a számos tapasztalat mellett az ismertséget is biztosítják. Ilyen ismeretségből jött ez a lehetőség is, ráadásul jó időzítéssel. Talán egy évvel ezelőtt fogalmaztam meg magamban egy kósza gondolatot: “Milyen jó lenne, ha néhány hétre elvonulhatnék valahova és nem lenne más dolgom, mint selymet festeni!” Épp erre kért fel Balásy Szabolcs, a magyar delegáció vezetőjeként.
Innen nézve egy ilyen kalandhoz elég bátornak is kell lenni.
Igyekszem megragadni azokat a lehetőségeket, amik új tudást adnak, ezért az EEN hálózat sok és sokféle programjában vettem és veszek részt. Ez a tudás önbizalmat ad, elhiszi az ember magáról, hogy képes bármit végig csinálni. Mindent, ami történt a három hét alatt, már tapasztaltam részeiben, most összeállt egy egésszé. Kiállítói megjelenéshez grafikai anyagot terveztem, standot rendeztem be, alkottam és értékesítettem egyidőben, interjúkat adtam, új üzleti partnerekkel tárgyaltam, kapcsolatokat építettem.
Hogy fogadták a „más” kultúrát a helyiek?
Hihetetlen kedvesség, szeretet és érdeklődés áradt a standomra látogatókból. Szinte minden napra jutott egy nyomtatott sajtó megjelenés, televíziós tudósítás, Instagram interjú vagy történet. Folyamatosan alkottam, amely odavonzotta a nézelődőket és így kialakult a beszélgetés. Legtöbbet a „Masallah” szót hallottam, amely az elismerés és a tetszés kifejezése. Csodálkozást, örömöt, mosolyt láttam a szemekben.
A standomra látogató helyieken kívül kapcsolatba kerültem szíriai művésszel, ománi történet mesélővel, helyi és egyiptomi üzletemberrel, kuvaiti, kazahsztáni, dél-afrikai és számos egyéb külföldi vásárlómmal. Helyi influenszerek is nagy számban keresték fel a standomat és szinte azonnal felkerültek a történeteik a közösségi média felületekre, ahol boldogan mutatták a sálakat, retikülöket. Tőlük, és a követőiktől is érkeztek megrendelések.
A névjegykártyámat és a plakátomat az iszlám kultúra hagyományait követve fekete alapúnak terveztem. Figyeltem a ruházatomra, a megjelenésemre, a viselkedésemre, amely szintén hozzájárult a sikerhez.
Mennyire értékelték ezt a kézműves termékpalettát?
A közel-keleti kultúrában a kézművességnek nagyon komoly hagyományai vannak, nagyra értékelik, tisztelik és megbecsülik ezek alkotóit. Így az én termékeim – számomra is meglepő módon – az ottani árakhoz képest drágán is elkeltek. Furcsa kettősség volt, hogy a nagyüzemi nyomtatott textileket a helyi bazárban fillérekért beszerezhettük.
Egyik emlékezetes vásárlóm az esküvőjére választott egy selyemszettet. Elmesélte, hogy fekete ruhában lesz, málna színű stólával a vállán. Rövid nézelődés után rátalált a számára tökéletes retikülre. Nagy örömmel töltött el, hogy ezen a kivételes alkalmon az én egyedi alkotásommal a kezében fog vonulni.
Arra, hogy az impulzus vásárlót hogyan lehet kiszolgálni, említek egy érdekes példát. Egyik nap korán kint voltam már a standomon, amikor arra sétált egy házaspár. A férj kerekesszékben tolta a feleségét. Illedelmesen intettem, köszöntem nekik. Meglátták a portékáimat, a hölgy felállt a székéből, csodálta a termékeimet. Választott magának egy kék retikült, de nem volt hozzá való selyemsálam. Mondtam, hogy ez nem probléma, jöjjenek vissza aznap este, zárás előtt, addigra elkészítem. Így is történt, és a pár elégedetten utazhatott másnap haza.
Mi lesz a következő lépés?
Egyértelmű, hogy a kommunikáción múlott ennek a „missziónak” a sikere. Az angol nyelvtudás elengedhetetlen a nemzetközi közegben. Bejelentkeztem itt Pécsett egy kommunikáció fókuszú csoportba, hogy továbbfejlesszem a tudásom. Felmértem az arab hölgyek igényeit, egyeztettem több forgalmazóval és eszerint alakítom ki a számukra készülő kollekciómat, amelyet néhány hónapon belül szállítani tudok. Az iszlám művészetbe, kultúrába belekóstolás, az ottani tapasztalatok nem múlnak el nyomtalanul, felismerhetőek lesznek a mostantól születendő selymeimen. Most jöttem rá, hogy időnként távolra kell utazni, hogy hazatérve értékelni tudjuk azt, amink van.
S.E.