Iskolai oktatástechnikusként kezdte a pályafutását, és a tanítás a mai napig Morvai Levente, a Charter Informatika Kft. ügyvezetője életének meghatározó része. Sokaknak ismerős lehet a Koppints, nagyi!, a Szereljünk, Apa! vagy a Kockulj okosan cím, amelyek a Charter egy-egy oktatást is magában foglaló programját takarják. Hamarosan várhatóan a BYTELABS elnevezés is bekerül a köztudatba (https://bytelabs.hu/), ugyanis Levente létrehozott Pécsett egy digitális élményteret, ahol középiskolások egymást segítve és inspirálva a legmodernebb technológiákat megismerve tanulhatnak együtt – mindezt ingyenesen.
– Oktatástechnikusként, majd egy nagyvállalat informatikusaként nemcsak a szakmai tudásomat bővítettem több mint két évtizeden keresztül, hanem a munkatársak oktatása is a feladataim közé tartozott. 2009-ben megszűnt a munkaviszonyom, akkor kezdtem el vállalkozni. A rendszergazdai és más informatikai szolgáltatások mellett már az első nyáron tartottam gyerekeknek informatikai és „kütyüszerelős” tábort, ezek a kezdetektől sikeresek. Aztán ahogy megtapasztaltam, hogy az idősebbeknek gondot jelent az új digitális eszközök, az okostelefon használata, nekik is szerveztünk és szervezünk oktatásokat. Mindig is szívesen foglalkoztam emberekkel, és egy vállalkozás szempontjából is előnyös, ha több lábon áll.
– A Charter szokatlan módon tényleg sok szolgáltatást nyújt.
– Mindig az mozgatott, hogyha megcsináltunk valamit és az működik, akkor lépjünk tovább, foglalkozzunk valami újjal. Így szép lassan jöttek felém a lehetőségek, ezzel együtt kollégák, önkéntesek, diákok is, az ő segítségükkel született meg a jelenlegi befogadó, inspiráló légkör, ahová a gyerekeken kívül a felnőttek is szívesen jönnek. Nap közben a cégben dolgozunk – csak Pécsett 300 számítógépet üzemeltetünk vállalkozásoknak –, emellett működtetjük a Robotika Pécs Alapítványt, amely a gyerekek tudásának gyarapítását szolgálja. A munkatársaimon kívül mintegy 15–20-an vannak körülöttünk, akik folyamatosan besegítenek. Kapcsolatban vagyunk egyetemekkel, a hallgatók kötelező nyári gyakorlatokra jönnek hozzánk, középiskolások itt végzik az önkéntes munkájukat, és szép számmal vannak olyan fiatalok is, akik érdeklődnek az informatika, a robotika, a programozás, a mesterséges intelligencia és a legújabb vívmányok iránt. Itt mindenki azzal foglalkozhat, ami érdekli. Igyekszem átadni a tudást, amit folyamatosan én is megszerzek.
– Mit tud – ahogy a gyerekek hívják – Levi bácsi, a legjobb oktató, amit más nem vagy kevésbé?
– Van egy oktatási filozófiám, ahogy én is működöm. Az óriási lexikális információhalmazt képtelenek vagyunk fejben tartani, viszont megpróbálom logikusan felépíteni az információszerzést, hogy könnyen hozzáférjünk a tudáshoz. Ha szembejön velem egy információ, azt első körben meg kell értenem, fel kell dolgoznom, és annak megfelelően tudok döntést hozni. Soha nem teszek föl úgy egy kérdést, hogy azonnal tudják rá a választ a gyerekek, ott a Google, a ChatGPT, az internet, nézzék meg, keressenek. Természetesen tudatosan, kételkedve fogadják az információkat, vizsgálják meg több oldalról a lehetséges válaszokat, és ennek megfelelően igyekezzenek értelmes döntést hozni vagy választ adni.
– Ez a fajta metódus lesz érvényes a most létrejött digitális élménytérben is? Egyáltalán mit lehet itt csinálni?
– Azért lett élménytér, hogy a gyerekek tapasztalják meg, csodálkozzanak rá a digitalizáció nyújtotta lehetőségekre, hogy akár ők is meg tudnak oldani egy matematikai, egy digitális feladványt, vagy összerakni egy kütyüt, ami működik, és még azt is csinálja, amit szeretnének. Legyen közös az élmény, tehát a valóságos térben együtt éljük át. Pécsett nem találtam ilyen helyet, ahol a középiskolás korosztály egymást inspirálva hozhat létre, fejleszthet dolgokat. Azt látom, hogy már az általános iskolában, de a középiskolában még inkább kirekesztődnek a „kockák”, azaz a jobb képességű srácok. A kamarával elkezdtünk egy együttműködést az informatika mint szakma népszerűsítésére, mert látjuk, hogy óriási népgazdasági haszna van e szakemberek képzésének. Nem lesz mindenkiből informatikus, aki eljön hozzánk, viszont megtanulják, hogyan érdemes végigvinni egy folyamatot, megvalósítani egy elképzelést, és hogy azon dolgozni, gondolkozni kell. Az én munkám nyomán már felnőtt egy nemzedék, van, aki már egyetemen tanul. Többektől tudom, hogy itt kapták meg azt a kis löketet, amely pályára állította őket. A pályaorientáció mellett az is fontos oldala ennek a tevékenységnek, hogy próbáljuk meg lehetőségekkel itthon tartani a végzett szakembereket, a megszerzett tudást ne külföldön kamatoztassák. A digitális élménytér működtetésébe szeretnénk bevonni támogatókat, önkénteseket, akik felelősséget éreznek a következő generációkért.
K.T.