Lány létére általános iskolás korában imádta a focit Székelyhidi Letícia, de mivel az édesanyja azt mondta, hogy veszélyes és összetöri magát, nem lett labdarúgó. Amikor a vendéglátásban kezdett dolgozni, maradt a konditerem és néha egy kis futás. 2007-től azonban rendszeresen fut, és tudatosan fejleszti magát ezen a téren. Letícia ma a Baranya Vármegyei SZC Zsolnay Vilmos Technikum és Szakképző Iskola oktatója, de virtuális asszisztensként és legújabb vállalkozása, a „Slime Gyár” tulajdonosaként vállalkozik is. Tizenéves kora óta vonzódik az országúti kerékpározáshoz, amit ma triatlonosként művel. A sport a mindennapjai része.
– Sajnos a rapszodikus időbeosztásom miatt nem tudok csoportos edzésekhez csatlakozni, bár néha nagyon motiváló lenne. Viszont az egyedüli edzés előnye, hogy az ember kénytelen csak magára figyelni. Számomra ennek még az is a hozadéka, hogy közben nyugodtan át tudok gondolni helyzeteket, és megoldást találni egyes dilemmáimra.
– Versenyző típus vagy csak önmaga örömére mozog?
– 2008-ban indultam az első félmaratonomon. Ezt azért vállaltam, hogy motiváljon az edzésben és legyen egy cél. Ekkor tanultam meg, hogy ha kitűzök egy célt, az út szinte adja magát. Ez talán a legnagyobb tanulság, amit a sporttól kaptam. Az első félmaratonom fenomenális volt, feltételek nélkül, csak annyi volt a lényeg, hogy teljesítsem. Azonban az első verseny után az ember elvárásokat támaszt maga felé: javulni kell. Így mindig van motiváció és kitűzhető cél. Jelenleg triatlonversenyeken indulok, néha egy-egy futáson is, illetve az orfűi tóátúszáson, régebben a Balaton-átúszáson. Eddig 15 félmaratonon és kb. ugyanennyi kisebb távú futóversenyen vettem részt, egy rövidtávú balatonkenesei triatlonversenyen pedig 3. helyen végeztem a korosztályomban.
– Miért fontos a sport, milyen többletet ad az ön számára?
– A családban nem nagyon volt hagyománya a sportnak, gyerekként pufi kislány is voltam. Mostanra az életem részévé vált, az énidőm és a pihenésem megtestesítője, a hobbim, a gyógyszerem, a lelki terápiám. Mindenkinek javaslom a sportot. Nagyon nehéz elindulni, beletenni a munkát és divatos kifejezéssel élve a komfortzónán kívül kerülni. Ha azonban van cél, ez sokat segít az „úton”. A lelki és a mentális hozadékán túl a testet is karbantartja. A sport tanított meg küzdeni a célokért és mindig továbblépni. Kitartást is nyertem általa, hogy – és átvitt értelemben igaz – a fájdalom csak átmeneti, az „edzés”, a „verseny” végén már máshogy tekint rá az ember. A vállalkozásra kivetítve: lehet, hogy az ember átmenetileg megszakad a munkában, de ha hisz benne, akkor az eredmény magáért beszél. Sokan teljesítménykényszernek tartják az eredmények „hajszolását”. Véleményem szerint ez a személytől függ. Engem a számok, a teljesítmény elérése visz előre. Szállodaigazgató koromban a kitűzött szobakihasználtság, az üzemi eredmény stb. motivált, csakúgy, mint a sportban. Versenyen mindig van időelvárás magammal szemben, általában három szinten: ami biztos menni fog, ami boldoggá tenne, és ami csodaszámba menne. Volt már, hogy sikerült a csodaszint is.
– Mit tanult meg a sportolás által, ami az élete más területére, pl. a munkájára is kihat?
– Kitartás, teljesítmény, a cél kitűzése, a célért való „küzdelem”, ami, ha jól tűzzük ki a célt, nem is olyan küzdelmes. Van az a mondás: „Az út maga a cél”. Ha jól választod meg a célodat, az odavezető út is kalandszámba megy.
– Miként egyeztethető össze a munka és a sport, hogyan tud időt szakítani rá?
– Az embernek előbb vagy utóbb rá kell jönnie, hogy ha ő maga nincs rendben, akkor a környezete sem lesz rendben. A munka belülről kezdődik, ez minden siker alapja. Mindenkinek szüksége van énidőre, ami ezt a belső munkát segíti elő. Hiába szeretnék adni a hozzám tartozóknak, ha nincs miből, ezt a környezet is érzékeli. Nekem ebben segít a sport és ezért látszik kívülről, hogy „szerelmes vagyok a bringámba”. A sporton keresztül megtanultam a tervezést is: heti terveim vannak, annak alapján írják az edzéstervemet, hogy hová tudom beiktatni a sportot. Ezt minden héten vasárnap dönthetem el, és így működik. Természetesen akad olyan, hogy füstbe megy a terv, de ilyenkor a nyári szünetre gondolok, ahol a főállásomban szabadságon leszek és a vállalkozásaim mellé sokkal könnyebb lesz beiktatni az edzéseket. Elvégre a triatlon nyári sport és nem olimpiára készülök. Egyébként a sport családi program is, a kislányom országos szintű futóatléta, így gyakran együtt futunk vagy megyünk uszodába, számomra ez többletértéket képvisel.
– Miként támogatja az üzlet- és kapcsolatépítést a sport?
– Sajnos a magányos edzések nem támogatják a kapcsolatépítést, főleg, ha az ember országúton bringázik. Azonban olyan már megesett, hogy uszodában vagy a tüskésréti futópályán került szóba a munka és itt indultak el beszélgetések.
K.T.