Az úszás szerelmese a korábban a Baranya Megyei Kézműves Kamara ügyfélszolgálati vezetőjeként, majd a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara Gazdasági Osztályának vezetőjeként dolgozó Bakó Pál, aki 1966 óta űzi ezt a sportot. Eleinte nyáron versenyzett, mert télen nem volt medence, amiben gyakorolhatott volna. 1971-ben végzett edzőként, ekkortól kezdve a gyerekek tanítása és versenyre való felkészítése teszi ki ideje jelentős részét. Ma már nyugdíjasként csak heti 1-2 alkalommal, az edzések után ugrik be egy kicsit a medencébe. Sport nélkül el sem tudná képzelni az életét.
– Volt hagyománya az iskolában vagy a családban a sportolásnak?
– Nem volt a családban sportoló. Az általános iskolában hagyományosan a torna volt a kiemelt sportág, majd a „kispályás” kézilabda. Én 10 éves koromban kezdtem sportolni az általános iskolában, a hagyományoknak megfelelően tornáztam. Középiskolában pedig a Fradiban (serdülő) kézilabdáztam, amit a betegségem miatt abba kellett hagynom.
– A saját sporttevékenység mellett ön tanítja is az úszást és gyerekeket készít fel versenyekre. Milyen jelentősége van a gyerekkorban elkezdett sportnak, mit tanulnak meg a gyerekek az úszás által, amit az életük más területein is hasznosítani tudnak?
– Évente 100-110 gyereket tanítok meg úszni. Ennek a vízben való biztonságos mozgás és a rendszeres mozgás megszerettetése, az egészséges test építése a célja. Az úszástudás megtanítása mellett a tehetségesebbek kiválasztása és versenyzővé válása a küldetésünk. Ezen a területen 8-14 éves korban 35-40 gyerek versenyeztetése a cél. Közöttük minden évben van 6-8 olyan versenyző, aki az országos korosztályos ranglistán a 2-20. helyet foglalja el. Az úszás ebben a korban is heti 3-6 edzést követel, ha jó eredményt akarnak elérni. A versenyzők megtanulják, hogy csak az tudja folyamatosan javítani az idejét, aki rendszeresen edz. Mindenki saját magát kell hogy legyőzze. Az idő objektív mérce, és mindig saját magukhoz kell mérniük magukat. Azt vallom, hogy munka nélkül nincs eredmény. A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy egy-egy versenyen lehetnek jobbak is, ezt el kell fogadniuk, és legközelebb még több munkával megpróbálni visszavágni. Ezekkel a tulajdonságokkal a tanulásban, általában az életben is jó eredményeket érnek el. Sokan nyernek közülük helyi, megyei és országos tanulmányi versenyeken is. Megállják helyüket az életben, többségében orvosok, jogászok, pedagógusok mérnökök lesznek.
– Milyen többletet ad az ön számára a sport?
– A sport a jelentősebb terhelés elviselésében, a nagyobb munkabírásban ad támogatást. Ez egész életemben segített, és megtanított arra, hogy sosem adom fel. Az, hogy sportolok, az elszenvedett kudarcok után mindig jelentős szerepet játszott az újrakezdésben.
– Ön mit tanult meg a sportolás által, ami pl. a munkájára is kihatott?
– Megtanított arra, hogy nem ellenséget kell keresni, hanem maximum ellenfelet, és ha szükséges, kompromisszumot kell kötni. Empatikusnak kell lenni a munkatársakkal szemben is.
– Mivel lehet motiválni a gyerekeket, de akár a felnőtteket is arra, hogy rendszeresen mozogjanak, sportoljanak?
– A mai világban elég nehéz motivációt találni. Elsősorban a sport, a mozgás szeretete, öröme és az egészséges életmód megismerése a cél. A jó szakosztályon belüli közösség kialakítása ugyanilyen fontos. Elsősorban a közös táborok, az utazások vonzzák a gyerekeket. A versenyekre való utazás során nemcsak maga a verseny, amit biztosítunk, hanem a város, az adott település megismerése, egy-egy emlék felkeresése (pl. Aradon a vesztőhely) is jelenthet motivációt. A gyerekkorban végzett rendszeres mozgás általában azt eredményezi, hogy felnőtt korban is megmarad erre az igény.
– Van-e tapasztalata arra vonatkozóan, hogy miként támogatja az üzlet- és kapcsolatépítést a sport?
– Az elmondottak alapján mondhatom, hogy a sport segíti a kapcsolatteremtést, a kockázatvállalást, a reális tervek megvalósítását, az esetleges akadályok, nehézségek leküzdését. Ezért láthatjuk, hogy sok sikeres vállalkozás vezetője egykori sportoló, akár az élsportból, akár a rendszeresen sportolók közül került ki.
K. T.